Kedves Naplóm!

Az öcsém, Harry elhatározta, hogy tönkreteszi az éltem…pedig én vagyok az idősebb! De nem vágok a dolgok elébe. Azzal indult az egész, hogy Harry meghívott magukhoz nyáron. Azt tudni kell rólunk, hogy szeretem az öcsém, de amióta híres lett, nagyon vigyáz rám. Egyetlen egy pasit sem enged a közelembe. A legutolsó barátomat is nagyon csúnyán elkergette. Ebben pedig szívesen segít neki az a 4 srác, akik a testvérének mondja magát. Könyörgöm, én vagyok a testvére, és  engem tesznek tönkre. Különösen Louis a négyük közül. Ők ketten Harry-vel zavarták el az összes pasimat. És nekem náluk kell laknom, ugyanis egy lakást bérelnek. Szóval nem nagyon szívleltem a srácokat. De le kellett mennem Anya javaslatára. Ő úgy gondolta, jót tenne nekem, ha kicsit együtt lennénk, hátha elsimulnának a konfliktusok. Testem, lelkem nem kívánta ezt az utat, de Anya olyan szépen tud nézni, hogy nem lehet neki nemet mondani. Szóval elmentem Harry-hez. Louis-sal élt együtt, de mindenki oda csődült hozzájuk az érkezésemre. Eltelt egy nap…eltelt még egy nap…és még egy. Két hétre mentem, de nekem 2 évnek tűnt. Nagyon vártam már a haza utat. Természetesen vittem magammal a drága kis naplómat, amivel mindent megosztok. Ez nekem egy megkönnyebbülés. Úgy érzem, valakinek el tudom mondani őszintén a gondjaimat. Hát Londonban is leírtam bele mindent. Még olyan dolgokat is, amire nem vagyok büszke. Aztán a negyedik napon éppen a fürdőszobába indultam, hogy összekészülődjek. Mai napra shoppingolást terveztem a Londoni plázában…természetesen egyedül. Benyitottam a fürdőbe, de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem kopogtam. Bár nem értem, miért kellett volna, hisz elméletileg Harry és Louis elment valahova. De csak elméletileg ugyanis Louis éppen egy száll alsógatyában ácsorgott a fürdő közepén.

- Jaj, bocsi. - csuktam be egyből ijedten az ajtót.

Nem kaptam választ se akkor, se utána. Sőt, Louis mintha egész nap került volna. De akkor valami megváltozott. Elkezdtem ezen agyalni. Egyre csak Louis-t láttam magam előtt, amint majdnem teljesen meztelen állt előttem. Szívdöglesztő volt. Egyik részem még most sem szívlelete, míg a másik fülig belezúgott. De azt hittem, csak a szexi testébe. Persze, hogy ezt az emléket meg kell örökítenem a naplómba. Ez olyan, amit soha nem akarok elfelejteni. Másnap Harry bekiabált, hogy elmegy. De csak ő. Most okosabb voltam a fürdőszobába, és kopogtam, de ezúttal nem volt bent senki. Viszont a nagy izgalomba, hogy megint Louis-ba botlok, elfelejtettem behozni magammal a ruháimat, amit zuhanyzás után fel akartam venni, így mikor végeztem, kénytelen voltam visszamenni egy szál törölközőbe. Olyan gyorsan, ahogy csak tudtam befutottam a szobámba. Megkönnyebbülve becsuktam a szobaajtót, majd megfordultam, hogy megyek a szekrényhez. De valaki feküdt az ágyamon. Ekkor megláttam, mit olvas.

- LOUIS, A NAPLÓM! - kiabáltam, és kikaptam a kezéből. Magamhoz szorítottam a kis könyvet, és mérgesen néztem a srácra. Ő csak ártatlanságot színlelve felállt, és hozzám jött. - Hogy jössz te ahhoz, hogy beleolvass a magánéletembe?!

- Tényleg ennyire utáltál minket? - kérdezte, miközben még közelebb jött.

Nem feleltem, csak elnéztem oldalra.

- Sajnálom. Nem akartam, hogy ilyen rossz legyen neked.

- Pedig sikerült. Tönkretettétek az életem ketten. - néztem a szemébe szúrósan.

- Akarod tudni, miért segítettem Harry-nek annyira? - válaszként megrántottam a vállam, pedig nagyon is érdekelt. - Azért, mert nem bírtam elviselni, ha mással láttalak. Valamiért úgy éreztem, te csak velem lehetsz együtt. - kikerekedett a szemem.

- Ho…hogy mondtad? - dadogtam.

- Szeretlek Gemma. - és hozzám hajolt, hogy megcsókoljon. Egy pillanatra összeértek az ajkaink, de elkaptam a fejem. Istenem, ez hihetetlenül jó volt, viszont nem folytathatjuk.

- Mi a baj? A naplódból ítélve, te is akarod. - mosolygott gonoszul.

- Eddig védtetek a pasiktól Harry-vel, most meg azt akarod, hogy veled smároljak?! És Harry? - Ne törődj most semmivel. Se Harry-vel, se a múlttal, se a világgal. Most csak légy az enyém Gemma.

Időt sem, hagyott, máris megcsókolt. Kinyitottam a szám, amitől elmosolyodott, és átdugta a nyelvét. Kivette a naplóm a kezemből, és az asztalra tette. Magához húzott a derekamnál fogva. Én a hajába túrtam, és egyre vadabbul kebeleztük be egymás ajkát. Aztán egyszer a keze lejjebb vándorolt, és hatalmas erővel a fenekembe markolt. A számon hirtelen kiszaladt a levegő egy halk nyögés kíséretében. Az ajkaink eltávolodtak.

- Ez így nem jó. - jelentette ki Louis.

A törölköző széléhez nyúlt, és óvatosan kioldotta. Közben az arcomat vizsgálta, ellenkezek-e. De nem tettem. Tűrtem, mivel én is nagyon akartam Louis-t. Kiejtette az ujjai közül a fehér anyagot, így az végigfutott a bőrömön, majd földet ért. Louis végigmért. Tetszhetett neki a látvány, mivel nagyon vigyorgott. Én már meztelen álltam előtte, de ő még fel volt öltözve. Bár szerencsére csak egy melegítőgatya meg egy póló volt rajta. Megszabadítottam tőlük, és ekkor megláttam valamit.

- Most komolyan? Nincs rajtad alsó? - nevettem el magam.

- Miért rajtad sem volt fehérnemű. - vágott vissza.

- Ez más. Se zokni, se alsó. - nevettem, de elhallgatatott egy csókkal. Nem sokáig értek össze az ajkaink, ugyanis utána áttért a nyakamra. Apró csókokkal hintette be, majd hirtelen felkapott és a kis szekrényre ültetett, ami mellettünk állt. A melleimmel játszott, miközben a pénisze hegyével a csiklóm izgatta. Kéjes nyögések szaladtak ki belőlem. Majd hirtelen belém hatolt. Egy erőteljes sikítást engedtem ki a számon. Louis hatalmas volt. Még soha nem volt dolgom ekkorával. A hátába karmoltam. Teljesen belém hatolt, majd hagyott egy kis időt, hogy megszokjam a méretét. Ezután, már minden könnyen ment. Louis fokozatosan gyorsított a tempón, én pedig egyre gyakrabban nyögtem.

- Louis…Louis…mindjárt…

- Én is Gem. - nyögte ő is, és még gyorsabbra kapcsolta a tempót. Én még hangosabb lettem tőle, majd éreztem ahogy rángatózni kezd bennem, majd egyszerre öntött el minket a melegség. Még tolt rajtam kettőt, majd leemelt a szekrényről. Mindenem remegett, de ő meglepően jól volt. Mosolyogva tartott, és magához húzott.

- Szeretlek. Tudod viszonozni Gemma?

- Igen. De van köztünk pár kilométer, és Harry… - akartam folytatni, de ekkor testvérem befejezte a mondatom.

- …megöli az állítólagos legjobb barátját. - rontott Louis-nak.

Felkaptam a törölközőt a földről, és hátralöktem testvérem. Louis elé álltam, így ő gyorsan felkapta a melegítőalsóját. Gondoltam, rajtam keresztül nem fog nekirontani.

- Harry elég.

- Kár volt elhívnom téged. Pont Louis-sal? Pont vele?

- Kösz Haver, én is szeretlek. - felelte a fiú gúnyosan.

- Igen. A legjobb haverod. Mi bajod van vele? Vagy neked nem az eddigi barátaimmal volt gondod, mint emberekkel, csak magával a tudattal, hogy a nővérednek pasija van? Eddig tönkretettétek az életem. Most már igazán élhetek én is egy kicsit. És ha pont Louis?! Kit érdekel? Én szeretem, nem ez a lényeg?

- Ha össze mered törni a nővérem szívét Haver. - fenyegette Harry Louis-t.

- Annyit vártam rá, hogy ez nem fog megtörténni. - húzott magához hátulról Louis. 

~Zsooo